Zöldcsiga

A fény katedrálisa

2019. május 15. - Zöldcsiga

A mallorcai katedrális az én szememmel

Létezik egy hely a világon, ahol a katedrális szó nem jelent egyet a bigott vallásossággal, nem találni faltól falig aranyozott főoltárt benne, nem akar minden áron egy irányba terelni, nem határolódik el a köznéptől és helyezi piedestálra szentjeit de mégis megadja azt a megnyugvást, melyet hívőként keres és igényel az ember. Ez nem más, mint a Fény Katedrálisa vagy ahogy a helyiek hívják Sa Seu. A katedrális mintegy erődítményként foglal helyet Mallorca fővárosának szívében, Pálmán, rajta a karjait széttáró Mária szobrával. Biztonságot sugározva magasodik a tengerparttól nem messze, teszi ezt hitelesen, mert a történelem során sokszor adott menedéket Palma népének védelmezte őket. Története a 13. századig nyúlik vissza, ekkor kezdődött építése, mely több, mint 400 évig zajlott. Félelmetes dolog végiggondolni mennyi ember erőfeszítése, munkája, kitartása és áldozata, nem utolsó sorban hite kellett ahhoz, hogy manapság megcsodálhassuk az épület pompáját. A gótika szemeként is emlegetett 13,3 méter átmérőjű rózsaablak, mely Európa legnagyobbika szintén itt található. Ha már a méterekről beszélünk, érdemes megemlíteni, hogy a bazilika magasságához mérten a legkeskenyebb oszlopokkal rendelkezik Európában, mintegy kecsességet, építészeti bravúrt prezentálva. 

dsc04259.JPG

Utazásaim során kevés templomot, katedrálist nézek meg belülről, mert megmondom őszintén egy idő után megfakul emlékük, összefolynak a látott részletek, de kivételt teszek akkor ha valami számomra különleges részlettel rendelkezik. 

A katedrálisba lépés előtt nem voltak elvárásaim, csak hagytam hogy magával ragadjon vagy taszítson. Magával ragadott....  A főhajóba lépéskor egyszerre elcsendesedtem, felemeltem a tekintetem és csak ámultam. Csodáltam a fények játékát, az ablakok színeit, a fény vetülését az egyszerű oszlopokra és nem gondolkodtam, csak éreztem. Éreztem hogy szép, mondani akar valamit és valami jelen van. El akarja mondani, hogy a világunk egy csoda, csak figyelj. Ne a tárgyakra figyelj, hanem arra hogy mi lakozik bennük, hogyan tölthetőek meg tartalommal a tárgyak, hogyan hatnak egymásra a dolgok, mit képesek együtt létre hozni. Bonyolult érzés. Mikor valami egyszerű, de érzed, hogy annál mégis összetettebb. Gyakorlatilag fizika. Egy színes üvegdarab átengedi a fényt, rávetül egy mészkőoszlopra, megfesteni, de érzed hogy nemcsak fizika... Annál több. Valakinek a hagyatéka vagy csak a puszta véletlen? Véletlenek nincsenek... nem lehet véletlen hogy Európa legnagyobb rózsaablakán úgy vetül át a fény a szemközti falra, egy másik rózsaablak alá, hogy azok nyolcast formáznak évente két alkalommal. A szent számot... 

dsc04232_1.JPG

Elgondolkodik az ember, sok mindenen. Aztán újra körbenéz és megpillantja Gaudi műveit, aki nem is élt olyan rég, talán még elérhető távolságban van ha az idő múlására tekintünk. Ő alkotta a főoltárt. Alkotása szabadságot, levegőt, teret sugároz. Nem erőlteti rá az emberre a szent képeket, nem is lehet ilyesmit látni, mégis szent, de közvetlen.

dsc04239.JPG

A katedrális folyamatosan változik, formálódik a korok alatt, él. Velünk él. Élővé teszi a hitet, magával ragad és felemel a székről egy percre. Különös érzés, de kellemes, engeded hogy magával ragadjon. Nehéz elindulni és ott hagyni mindezt. Látni kell és érezni egyszer mindenkinek.

dsc04258.JPG

Nem tudom mit írhatnék zárszóként, inkább nem zárom le, hagyom hogy lebegjen...

 

dsc04278.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldcsiga.blog.hu/api/trackback/id/tr9214829182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.